Régen írtam, de most egy tényleg nagyon érdekfeszítő bejegyzéssel kedveskedek a megmaradt állandó olvasóimnak. Az elmúlt héten Várgesztesen és környékén voltam pár túratársammal.

November 3. 3:39

...ébredés és a táska összepakolása, majd reggeli rituálé elvégzése. 

4:00

...kiállni a buszmegállóba, ami elvisz a vonatállomásig. Sajnos a busz menetrendet hibásan olvasva közel 30 percet kellett várnom az első 90F-es jelzésű SZTK buszra, majd megérkezve az állomásra jegy megvétele, és irány Budapest. Innen az út Oroszlányba vezetett. 

11:00

...Oroszlányban letettük magunkat a vonatról, bevásároltunk a következő két napra élelem és ital szempontjából, és nekivágtunk a Vértesszentkeresztnél lévő kolostorromnak, ahol a gondnoki házban az éjszakát töltöttük. A megérkezés után, segítettünk fát vágni télire, megnéztük a kolostort és miután ez megvolt, páran szemügyre vettük a közeli várromot (nagy látvány nem tárult elénk)

Majd a rövid kitérő után 20-21 óra tájt mindenki nyugovóra tért. 

November 4. 7:00

...ébredés, összepakolás... reggeli, kinek-kinek kávé. Majd Henye (a gondnok, csapatunk egyik tagjának keresztapja) a következő mondattal engedett minket útnak: - Most már aztán igazán elhúzhatnátok innen :D

A mai napi táv egészen Várgesztesig a vár turistaszállójáig vezetett. Közben útba ejtettük a Mindszentpusztai barlangokat (kevesebb sikerrel), az Oroszlánkő-barlangot és a vele szemben lévő Csáki-vár romjait, itt rövid boulderezésre hagytunk szünetet, és Kőhányáspuszta felé véve az irányt, nekiindultunk a maradék távnak. 

Mivel igencsak városnézősre vettük a sebességet, így 16 órára sikerült megérkeznünk a Vár kapujához, ahol megkaptuk a vár kulcsait és a szobánkét. Később lementünk bevásárolni és egy kis italozást is ejtettünk a falu kocsmájában. 

Este a várnál szalonnasütést eszközöltünk, aminek az lett a végeredménye, hogy a szalonnából még igen nagy mennyiség maradt másnapra. A nagy táv miatt többen 23 óra előtt már az ágy fogságába estek...

November 5. 8:00

...lassú ébredés, reggeli CO-mérgezés tüneteinek orvoslása...

Reggeli után kb. 9:30as indulással két társunktól különböző okokból megválva, elindultunk Gánt településnek, ahol a közeli bauxitbányát vettük célba, viszonylag egyenletesen gyors menetsebességgel 12:30 körül már Gánton is voltunk. Mivel mindenki megéhezett, megegyeztünk, hogy valami főtt kaját kéne enni, betértünk egy fogadóba (Märy étterem). Eredeti felállásban levesre gondolt mindenki, de meglepően finom étkek vörös ködöt borítottak elménkre és így engedve a csábításnak, megajándékoztuk magunkat egy rendes ebéddel. A leves tárkonyos szarvasleves volt, én főételnek pontyfilét (bár nem nagyon sikerült filézniük) kértem sörtésztában, rizzsel. Rendes adagok után nekivágtunk a bauxitbányának, felszíni meddőhányóról van szó. A GPS mutatott egy Vaskobak-barlang nevezetű nyiladékot. Kíváncsi csapatunk mindent felfedező kedvében volt, így megtekintettük a barlangot belülről, ki mélyebben (esetünkben a barlang felfelé törekvő volt), ki pedig magasabban. Majd kicsit bolyongtunk még a meddőhányón, és kicsit szorítva az időtől elindultunk visszafelé. Kb. 15-16 óra között indulhattunk bukó nap mellett hazafelé Várgesztesre, ennek eredménye, hogy Kőhányás előtt ránk esteledett, és csekély számú lámpáink mellett vándoroltunk tovább a várhoz. A túránk során legnagyobb és leggyorsabb részt tudtuk le igaz ez a nap a kis hátizsáké volt.

Este pedig a maradék majd fél kiló szalonnából és egyéb hozzávalókból készítettünk paprikáskrumplit (babbal hagymával, kolbásszal, krumplival). 

November 6. 8:00 

a szokásos reggeli rituálé talán még több CO-mérgezéssel. Majd szokatlanul későn indulva nekivetettük magunk Tatabánya határának, hogy pár érdekesség mellett elérjük a pesti vonatot. Útközben a Vitányvárat sikerült megejtenünk, ahol igen nagy szél mellett elfogyasztottuk a maradék ennivalónkat, és 13:05-kor indultunk tovább a buszhoz ami 14:05kor indult. Ezalatt a rövid idő alatt kellett megtennünk 4kmt!!! Hogy mindez, hogyan sikerült? Hát a végén mivel úgysem szeretünk betonon gyalogolni lefutottuk a távot nagytáskástól mindennel együtt, csak a nagy sietségben a pálinka maradt a várban. Ezért mikor megérkeztünk a buszmegállóba kb 30perccel a busz érkezése előtt nem volt igen! megcsináltuk!-italunk. Leheveredtünk a fűbe az út mellé és vártuk a buszt, majd hazaindulás és Pestnél mindenki szétszóródott.

Megint egy jó kis kalandnak lehettem részese, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.