Nomád Bükk túra

2011.04.19. 00:53

      A fiúkkal eldöntöttük, hogy irány a Bükk egy hét minden civilizáció nélkül. Kedd reggel indulás a Keletiből Ózdra, itt buszra pattantunk és Uppony felé vettük az irányt. Vegyük is végig mi az, amit erre a hétre magunkkal vittünk: kellett az egészhez 4 mindenre elszánt srác, akik elhatározták, hogy elindulnak a "hegyekbe". A táskák tartalma igen változó volt, de, ami fontos volt az a konzervek és levesek hada, kenyér, néhány tiszta ruházat, és az esetleges tisztálkodási lehetőséghez törülköző, szappan. Ami mindenképp elmaradhatatlan az a fogkrém fogkefe, de persze volt, aki elfelejtette a fogkrémet, ez még megoldható. Ezekkel a cuccokkal a táskák elég nehezekké váltak, és még a hálófelszerelésről nem is beszéltünk, hálózsák, sátor, polifoam.

     Na de kezdjünk is bele az útvonalba, Upponynál elhagyva a buszt betértünk a helyi abc-be és vettünk egy-egy sört, amit az ebédhez fogyasztottunk el. Ezután elindultunk a keddi napra betervezett 15km-nek. Utunk a víztározó mellett haladt el egy könnyebb terepen, majd pár kisebb falut elhagyva este megérkeztünk Mályinkára a lenyugvó nap fényében. Kerestünk egy megfelelő helyet a sátor felállítására, ez kicsit messzebb volt, mint egyesek gondolták, végül a patak mellett sátraztunk le és készítettük elő a tábortűz helyét az esti vacsora főzéséhez.

     Másnap korán kelés egyesek könnyebben, mások nehezebben hagyják el a sátrat, reggel a meleg tea készül el a gázfőzőn. Leszedjük a sátrat, tovább indulunk. Nem sokkal a táborhelyünktől a GPS egy barlangot jelez, mint kiderül egy természetes bivak, amit akár ki is használhattunk volna éjszakára. A mai napi túra egészen Bánkútig tart, miközben érintjük a Dédest, ahol kisebb pihenőt tartottunk. A Dédes után egyenesen Bánkútnak vettük az irányt, ahol a turistaházban a miskolci egyetem földrajzosai szálltak meg éppen, egy terepgyakorlat céljából. Kicsit visszatértünk a civilizációba, ismerkedtünk a többiekkel egy kellemes beszélgetésbe és iszogatásba csapott át a megismerkedés. Majd kicsit később, mint tegnap lefeküdtünk a hálózsákba.

    Reggel a szemerkélő eső fogadott minket, így gyorsan összepakoltuk a sátrakat és elmentünk átvészelni a reggeli esőt a Fehér sas panzió kerthelyiségében. Szerencsénkre az eső kb. egy órán át tartott csak, és utána a megfrissült levegőben újra kisütött a nap, mi már kaptuk is fel a táskát és útnak indultunk, a Nagy-Mezőn keresztül haladt az utunk, ahol egy zsomboly rendszert láthat az ember lánya. Itt elidőztünk egy kicsit, majd tovább indultunk Répáshuta felé. Itt egyik csapattagunk feladni kényszerült a túrát. Megvártuk míg indult a busza és újra nekivágtunk a távnak. Itt jött a túra legnehezebb része, feljutni a Tar-kőre még sötétedés előtt. Mind a szintemelkedés, mind a fáradtság nagy volt meg is szenvedtünk, aztán végül feljutottunk, sajnálatos volt látni, hogy a természet őrei milyen optikai rombolást végeztek a szalagozással a csúcson. Mindemellett persze a kilátás lenyűgöző volt, mint mindig, és a virágok is nagyon szépek voltak a kövek között a fűben. Mikor elindultunk lefelé igen hamar el kezdett sötétedni, így muszáj volt a turista úton felállítani a sátrat, mert a Tar-kő közelében igen sok védett növény található az ösvényről letérve. Ezt a rendhagyó szálláshelyet kihasználva teljes sötétségben is felmentünk a csúcsra, és a kijelölt helyen leülve elnéztük a közeledő szélvihart, és a városok fényeit.

    Eljött a péntek, azaz az utolsó nap, még el kellett döntenünk, hogy merre induljunk tovább, hol álljunk meg és honnan buszozzunk tovább Egerbe. Végül a döntés Felsőtárkányra esett a közelség és a rendszeres buszjárat miatt. Itt megebédeltünk míg vártunk a buszra, és irány Eger.  Tomival vissza indultunk Pestnek, Gyuri pedig Békéscsabának vette az irányt. Másnap már mindenki a maga megszokott életét élte és vége lett a civilizációtól távol eltöltött 4 napnak. Az össztáv amit teljesítettünk 53km volt igen sok szintemelkedéssel, és sok élménnyel vegyítve.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hikingfit.blog.hu/api/trackback/id/tr702838505

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Victor András | MIÉRT VÖRÖS A LENYUGVÓ NAP? 2011.04.20. 14:06:21

Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,Nagy vörös palástját künn hagyá az égenArany János: Toldi (5. ének)Mindannyian tapasztaltuk már – még ha nem is tudjuk olyan szépen megfogalmazni, mint Arany János –, hogy a lemenő nap fénye nem a szokot...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása