A hétvégén megint lefolyt a nagyszabású Túlélőtúránk, 108 nevezett csapatból 104 csapat indult el a versenyen. Sajnálatos módon a címvédő csapat szerencsétlen okok miatt nem tudott részt venni a túrán, de így is érdekesen alakult a túra végeredménye. Az új győztes csapat..... de erről majd később. Lássuk, hogyan is kezdődött az egész.

Egy szép tavaszi napon elmentünk bejárni a pályát, amiben a nem kicsit erős szél nem igazán tett könnyebbé. Majd teltek múltak a napok, és egyre többen kezdtek el nevezni a túrára, átléptük a bűvös 100ast, és már itt is volt a hétvége, amit vártunk MÁJUS 6.

Délután elindultam verőfényes napsütésben Szeged városába, felvettem a lányokat és indultunk tovább Budapestre. Irány az autópálya, szerencsére nem voltak sokan egészen a belvárosig, ott viszont kaptunk egy kicsit a város mindennapjaiból. Az Istenhegyi úton már-már azt hittem nem tudunk többet eltévedni, de Laura a GPS hang túl halkan és lassan instruált ezért fordultunk még egy kettőt mire odaértünk az RTF-re. Ott már javába folyt a rendezkedés, lepakoltunk és már kezdtem is belevegyülni a szokásos periódusba.  Éjjel elindultunk a pontunkra, a Törökugratóra. A térképet elnézve vagy nagyon sokan jönnek majd hozzánk vagy nagyon kevesen, délutánra rá kellett jönnünk a nagyon kevesen lett a helyes válasz. A több mint 100 csapatból mindössze 20 csapat érintette a pontunkat. Nyitvatartásunk hajnali 1től délután 5ig volt.

Szombaton este miután a bázisra értünk megvacsoráztunk, a többiek elkezdték a menetlevelek pontozását, javítását. Mint általában, most is az oklevelek nyomtatása rám maradt, persze örömmel teszek ennek a tevékenységnek eleget, mert legalább én tudom meg elsőnek ki a győztes és, rajtam múlik, hogy mindenki aki regisztrált kapjon oklevelet.

Ez persze már átcsúszott vasárnapra, méghozzá fél kettőig. Igen most csak fél kettőig, hihetetlen, talán az új technológiámnak köszönhető. Szóval már kettőkor a hálózsákomban voltam, persze azzal a keservvel feküdtem le, hogy elkezdett esni az eső, ami nem esett egész hétvégén, sőt a beígért rossz idő helyett egész hétvégén 30°C körül lehetett a hőmérséklet, persze csak nappal, mert éjjel majd meg lehetett fagyni, és mivel most sem vittem hálózsákot a pontra elég hideg volt egész éjjel.

Vasárnap 9óra, eredményhirdetés, a szokásos formában zajlott és az első 3 helyig nagy meglepetések nem is történtek, de a szöveg helyett beszéljen a táblázat ( a teljesség igénye nélkül):

Tehát a győztes csapat az, Előre vagy mégse?

Eredményeket várom kommentekbe!

A videóban a ponttábla is megtalálható, kivéve a futásé ott mindenkitől elvárható a minimál idő elérése.

Jó tréninget mindenkinek!

      A fiúkkal eldöntöttük, hogy irány a Bükk egy hét minden civilizáció nélkül. Kedd reggel indulás a Keletiből Ózdra, itt buszra pattantunk és Uppony felé vettük az irányt. Vegyük is végig mi az, amit erre a hétre magunkkal vittünk: kellett az egészhez 4 mindenre elszánt srác, akik elhatározták, hogy elindulnak a "hegyekbe". A táskák tartalma igen változó volt, de, ami fontos volt az a konzervek és levesek hada, kenyér, néhány tiszta ruházat, és az esetleges tisztálkodási lehetőséghez törülköző, szappan. Ami mindenképp elmaradhatatlan az a fogkrém fogkefe, de persze volt, aki elfelejtette a fogkrémet, ez még megoldható. Ezekkel a cuccokkal a táskák elég nehezekké váltak, és még a hálófelszerelésről nem is beszéltünk, hálózsák, sátor, polifoam.

     Na de kezdjünk is bele az útvonalba, Upponynál elhagyva a buszt betértünk a helyi abc-be és vettünk egy-egy sört, amit az ebédhez fogyasztottunk el. Ezután elindultunk a keddi napra betervezett 15km-nek. Utunk a víztározó mellett haladt el egy könnyebb terepen, majd pár kisebb falut elhagyva este megérkeztünk Mályinkára a lenyugvó nap fényében. Kerestünk egy megfelelő helyet a sátor felállítására, ez kicsit messzebb volt, mint egyesek gondolták, végül a patak mellett sátraztunk le és készítettük elő a tábortűz helyét az esti vacsora főzéséhez.

     Másnap korán kelés egyesek könnyebben, mások nehezebben hagyják el a sátrat, reggel a meleg tea készül el a gázfőzőn. Leszedjük a sátrat, tovább indulunk. Nem sokkal a táborhelyünktől a GPS egy barlangot jelez, mint kiderül egy természetes bivak, amit akár ki is használhattunk volna éjszakára. A mai napi túra egészen Bánkútig tart, miközben érintjük a Dédest, ahol kisebb pihenőt tartottunk. A Dédes után egyenesen Bánkútnak vettük az irányt, ahol a turistaházban a miskolci egyetem földrajzosai szálltak meg éppen, egy terepgyakorlat céljából. Kicsit visszatértünk a civilizációba, ismerkedtünk a többiekkel egy kellemes beszélgetésbe és iszogatásba csapott át a megismerkedés. Majd kicsit később, mint tegnap lefeküdtünk a hálózsákba.

    Reggel a szemerkélő eső fogadott minket, így gyorsan összepakoltuk a sátrakat és elmentünk átvészelni a reggeli esőt a Fehér sas panzió kerthelyiségében. Szerencsénkre az eső kb. egy órán át tartott csak, és utána a megfrissült levegőben újra kisütött a nap, mi már kaptuk is fel a táskát és útnak indultunk, a Nagy-Mezőn keresztül haladt az utunk, ahol egy zsomboly rendszert láthat az ember lánya. Itt elidőztünk egy kicsit, majd tovább indultunk Répáshuta felé. Itt egyik csapattagunk feladni kényszerült a túrát. Megvártuk míg indult a busza és újra nekivágtunk a távnak. Itt jött a túra legnehezebb része, feljutni a Tar-kőre még sötétedés előtt. Mind a szintemelkedés, mind a fáradtság nagy volt meg is szenvedtünk, aztán végül feljutottunk, sajnálatos volt látni, hogy a természet őrei milyen optikai rombolást végeztek a szalagozással a csúcson. Mindemellett persze a kilátás lenyűgöző volt, mint mindig, és a virágok is nagyon szépek voltak a kövek között a fűben. Mikor elindultunk lefelé igen hamar el kezdett sötétedni, így muszáj volt a turista úton felállítani a sátrat, mert a Tar-kő közelében igen sok védett növény található az ösvényről letérve. Ezt a rendhagyó szálláshelyet kihasználva teljes sötétségben is felmentünk a csúcsra, és a kijelölt helyen leülve elnéztük a közeledő szélvihart, és a városok fényeit.

    Eljött a péntek, azaz az utolsó nap, még el kellett döntenünk, hogy merre induljunk tovább, hol álljunk meg és honnan buszozzunk tovább Egerbe. Végül a döntés Felsőtárkányra esett a közelség és a rendszeres buszjárat miatt. Itt megebédeltünk míg vártunk a buszra, és irány Eger.  Tomival vissza indultunk Pestnek, Gyuri pedig Békéscsabának vette az irányt. Másnap már mindenki a maga megszokott életét élte és vége lett a civilizációtól távol eltöltött 4 napnak. Az össztáv amit teljesítettünk 53km volt igen sok szintemelkedéssel, és sok élménnyel vegyítve.