Először is kezdjük onnan, hogy sofőrmivoltam eddigi leghosszabb útjára készültem. Mivel egyedül nem lett volna költséghatékony elindulni, így a honlapon gyorsan szerveztem egy telekocsis rendszert. Két lány jelentkezett is, viszont pár nappal, pontosan 3-mal az indulás előtt felhívtak, hogy mégsem velem jönnének, de tudnak ajánlani másokat. Pár perccel később még egy defektet is kaptam. Egyszóval semmi sem akart úgy történni, hogy egy könnyed túra induljon el. Másnap felhívott az egyik srác, aki be lett szervezve helyettes utasnak a lányok által. Majd este egy másik is felhívott, aki közölte, hogy a lányok mégis velem jönnének, így igencsak tele lett a kocsi, igaz a költségek is 5 felé oszlottak.

Pénteken 14:00-kor indultunk neki a nagy utazásnak, először a csomagok elhelyezését kellett megoldani, végül sajnos a csomagtér kicsinek bizonyult, és így egy nagyobb táska is az utastérben utazott. Többször megálltunk, hogy mindenki kinyújtóztathassa a lábát. Mikor már közel jártunk olyan 20 óra körül, nézegettük a térképet, vajon merre kell letérni a 8-as útról,, hogy eljussunk Szentgotthárdra. Szerencsére eltévedés nélkül megérkeztünk a bázisra, és máris belefolytunk a szervezési feladatokba.

Elkezdődött a szokásos procedúra, regisztráció, pólóosztás, majd az eligazítás, amiben mint mindig a legfontosabb egyedi tudnivalókat mondták el Józsiék, és persze a nemrég született babákról is esett pár szó. Sajnos többen jelezték, hogy kicsit hosszúra nyúlt a bevezetés, és kevés szó esett az első túrázók szerint a tájolásról, de alapjában véve nagyobb problémák nem voltak.

Hajnali 1-kor elindultunk a pontunkra Orfalura, a haranglábhoz, ahol egészen 5-ig senki nem érkezett meg, már-már azt hittük, hogy rossz helyen vagyunk, de végül mégis csak megérkeztek a csapatok. Kezdetét vette a nagy amőba harc a pontokért, ha mi nyertünk akkor nem kaptak pontot, ha ők akkor megkaptkák a pontokat. Egészen délelőtt 10-ig itt voltunk, mert elég sokan jöttek, pedig előzőleg megbeszéltük, hogy most mozgó pontőrök szeretnénk lenni, mert már nagyon hiányzott a mozgás.

Mikor fogytak a csapatok elindultunk végre a körzet felfedezésére, a kék, piros, és zöld túraútvonalakon. Kb. olyan 25km-t tettünk meg Lacival, ezalatt igen sok csapatnak sikerült tőlünk 10 pontot zsákmányolni.

Szombaton 18-19 óra körül érkeztünk meg a bázisra, és mivel igen fáradtak voltunk, nem nagyon eresztettük el a hajunkat. Másrészt vasárnap vezettem így muszáj volt aludni.

Vasárnap a szokásos eredményhírdetés, a szokásos bakikkal :D, de milyen is lenne egy teljesen tökéletes eredményhírdetés, szerintem nagyon unalmas.

Mikor mindenki elhagyta a bázisként szolgáló általános iskolát, elpakoltunk mindent, és nekiindultunk a hazaútnak, útközben nem szerettünk volna sokszor megállni, így egyszer a Balaton egyik településén álltunk meg tankolás céljából, majd Soltvadkerten a "világ legjobb cukrászdájá"-nál. 18-órára a lányokat sikerült haza vinni Szegedre, és mi továbbindultunk, Lacit Gyomán tettem ki, végül megérkeztem kissé fáradtan Orosházára. 

Összességében egy nagyon jó hangulatú túrát könyvelhetünk el, és nekem is nagyon tetszett a táj. A következő túráig mindenkinek jó pihenést, és akinek kell, több szerencsét!

Következő Hamahama túra dec 28-29. Zemplén! Mindenkit szeretettel várunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.