Nagyon szép időt fogtunk ki a bejárásra, igaz kevesen voltunk, de annál nagyobb volt a hangulat, és persze a munka is gyorsan haladt. Megérkeztünk pénteken este a szállásra és Arnold János, a vendégház tulajdonosa, máris nagyszerű borkóstolóval invitált beljebb minket. Ezt követően végignéztük az impozáns hétvégi szálláshelyünket, majd megbeszéltük a másnapi tervet. Ha most ez olyan lenne mint egy sorozat vagy film wikipédiás leírása akkor innentől belerakhatnám, hogy aki nem kíváncsi a fordulatra esetleg a végkifejletre az ne olvasson tovább, de ilyet nem teszek. Igen egyszerű ok miatt, mert semmit nem fogok elárulni a túrák során fellelt jobbnál jobb és elmésebbnél elmésebb pontokról, sem a pálya részleteiről. Azaz mindenki nyugodtan olvashatja tovább a beszámolót.

Szóval megbeszéltünk mindent, majd a későn érkezők kedvéért még egyszer elindultunk az érelmeszesedés elleni úton, amely vörösborral van kikövezve. Itt szögezném le senki nem ivott annyit, hogy bárminemű baja is legyen, tehát nem beszélhetünk részegedésről, pusztán egészségügyi italozás volt...

Másnap korán indultunk volna, de sajnos az előző napi hirtelen kipakolás eredményeként Sanyika bezárta a kocsija kulcsát a kocsiba, így kénytelenek voltunk kocsifeltöréssel kezdeni a napot, ez potom 2 óránkba telt (hát nem vagyunk mi elég jók ahhoz, hogy a nagyok nyomdokaiba lépjünk). Az akadályok elhárítása után sikeresen elindultunk és két felé indulva folytattuk napi túránkat. Szép napos időnket néha egy-egy felhő komorította el, de nagyban nem befolyásolta a hangulatot. Igaz a friss hó és a Mecsekben fellelhető agyagos mészköves alapkőzet kicsit megnehezítette a járást, nagyobb akadályokat nem okozott.

A hóban frissebb és kevésbé friss lábnyomok árulkodtak a területen élő állatok egyed és fajgazdagságáról, a szarvatól a vaddisznón keresztül, egészen a nyúlig mindenféle lábnyomot láthattunk.

Napi megtett kilómétereink után az otthon maradtak által készített vacsorát fogyasztottuk el majd elvégeztük az utómunkálatokat, rendbe szedtük a pontokat, a képekkel és a térképpel. Majd kialakítottuk az őrzött pontok helyét és a különlegességeket... ami manapság nem maradhat el egy túra alkalmával.

Éjjel aztán folytattuk a beszélgetéseink egy bor mellett anekdotákat. És a lányok hihetetlen félelme is kiderült a poloskáktól, amik igen szép számban húzódtak meg a házban a hideg elől.

Ez ment egész hétvégén, péntektől-vasárnapig, majd hétfőn összepakoltunk, és délben elindultunk még egy-két pont megvizslatására. Ezek után hazafelé vettük az irányt.

Reméljük a májusi túrán is hasonlóan szép idő lesz a túrázókra, és egy jó tanács edzetek, ha végig akarjátok csinálni, mert  igen sok a szintkülönbség, a domborzat miatt. Én hosszú ideje nem jártam itt és most nagyon jó volt végre túzáni is felnőttebb fejjel, mert gyerekként ugye nem bír annyit az ember...

Aki esetleg kedvet kapott a Mecsek általunk kijelölt pályájának a meghódítására az a Hamahama honlapján megteheti a jelentkezést. www.hamahama.hu

És persze a jelmondat: Jössz a Hamahamára?  Mecsek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.