Mivel a mászásról konkrétan már igen régen írtam, így ma egy kis csemege szerény életem napjáról.

Sűrű napom egy kis kötelező gimnasztika órával kezdődött, amin pados természetes gyakorlatok és gyakorlatsorok volt a főfogás. Erről nagyon nem óhajtok beszélni csak annyit, hogy kellemesen elfáradtam benne.

Aztán jött egy kis délutáni mászás, kezdetben egy nagyszerű jógagyakrolattal ismerkedtem meg, az alap napüdvözléssel, hát igen jól fokozza a keringést meg kell mondjam és kellőképp bemelegíti az izmokat ízületeket. Majd jött egy kis előlmászás csak úgy az örömködés céljából. Ez persze nem tartott sokáig, mert jött a kemény edzésprogram, a 7m magas áthajló és nem áthajló falakat 3 egyenlő egységre bontva másztuk meg. Ez azt jelentette, hogy először az első egységig másztunk fel majd onnan lemászás, és rögtön fel a második egységig, onnan megint le és fel a 3. egységhez. Ezt mind az öt falon elkövettük, igen jól növeli a cementet a szervezetben, vagy mindig is vasból voltak az alkarjaim, mert régóta nem volt már, de most sikeresen kőkeményre durrant az alkarom.

Ezt követően, a feladat az volt, hogy másszuk meg a falakat úgy, hogy bármit lehet fogni de csak egy soron lehet lépni, semerre nem lehetett kilépni belőle...

Kellőképp elfáradtam... az utolsó igen kedves feladatra nagyon nem is maradt erőm, ami pedig a találjatok ki eymásnak utakat a falon volt, azzal a kitétellel, az nem mássza aki kitalálta, talán ezért vagy az útalakítás profizmusának hiányából fakadóan nem lettek kegyesek a meghódítandó falrészletek, sajnos én maradtam alul a fallal szemben....

Holnap folytatom önképző körömet a testformálás mezején.

Mindenkinek hasonlóan kellemes fáradtságot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.