A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe...

Mondhatnánk így is.

Szóval itt a december és még idáig bakancs nem volt a lábamon, ezért úgy döntöttünk felnézünk a hóval fedett magashegyek közé, ahol nem a belvíz tenger kék vidékét kell bámulni, hanem a fehér hó égeti ki a színeket a szemedből.

Ketten indultunk útnak 7 órakor szombaton, és már 9-10 tájban el is indultunk felfelé az úton, hogy elérjük a Vlegyasza túristaházat. A táv a mélyhavas szerpentinen 10km, kb. 2-2,5 órába telt míg elértük a házat. A kilátás gyönyörű volt, a bakancsom már annál rosszabb. Mint mondtam ebben az idényben még nem volt szükség, hogy felvegyem így kicsit elszoktam tőle, ennek következtében a 10km alatt, alattomosan kikezdte a sarkaim. Mire felértünk két óriási vízhólyag éktelenkedett a sarkaimon, ez lett volna a kisebbik baj, mert már milliószor történt ilyen, de valami oknál fogva a jobb bokámat is "helyre rakta" a bakancs. Sajnos mivel ilyen már rég történt, hogy ennyire elszoktam volna a bakancsomtól, nem igazán tudom, hogy mi lehet a baj.

A házban egy idős román nő fogadott minket, akivel akadtak bizonyos nyelvbeli problémáink.

A ház 30 férőhelyes, nagy sajnálatunkra a fűtés csak részben megoldott, melegvízről ne is álmodjon, aki ide betér, és a szobák ágyai is elég ramaty állapotban vannak. Mindezek ellenére a szobánk 60 lei-be került, 2 személyre egy 3 ágyas szobában. Szerencsére vittünk megfelelő hálózsákot, így éjszaka sem volt gond a hideggel, ami a szobába uralkodott. Nagyjából pár fokkal lehetett melegebb mint 0 fok, mert éppen csak a leheletünk nem látszott. A ház egy sípálya alatt helyezkedik el, aminek a felvonói még nem teljesen kialakítottak.

Még aznap megpróbáltunk feljutni a csúcsra, de első túra révén, és, hogy az idő is kezdett rosszra fordulni, csak a sípályáig mentünk fel. Majd kicsit kihűlve visszatértünk a házba. Benn a büfé részben kértünk egy rumos teát, amit úgy vettünk ki, hogy a szoba árában benne van. (másnap rá kellett jönnünk, hogy ez nem így van)

Két teát kértünk, amit 1dl rummal hozott ki az asszonyság, így kaptunk 2dl teát, és mellé egy deci rövidet.

Egész éjjel tombolt a szélvihar, ami szerencsére reggelre alábbhagyott, így 6 óra tájban megkezdhettük a lefelé menetet. Előtte visszakértem az iratainkat, és ekkor derült ki még 10 Lei-el adósok maradtunk a teáért.

Lefelé 1,5 óra alatt leértünk. Elérve a kocsit, kicsit letakarítottuk a hótól és indultunk haza.

Egy kis kedveskedés az állandó olvasóimnak, kellemes Szt. Miklós napot! Itt van néhány kép amikor a mikulásnak sportolni támad kedve.

Hamarosan eljön az idő hogy újra megmérettessétek magatokat a Téli TüdőTisztító Túlélő Túrán. A mai nappal együtt7 napotok van jelentkezni, le ne késs. Hamahama Természetjáró Egyesület