Ezt a blogot a sport jegyében indítottam, és most sokan kérdezhetnék, hogy fér bele a diploma?! Az egész ott kezdődik, hogy testnevelés-biológia szakos tanár diploma megszerzéséért szálltam harcba 2005 szeptemberében, aminek a vége jelen állás szerint 2-0 az egyetem javára. 

Hogy miért?

Első góljukat azzal rúgták, mikor ráébresztettek arra a tényre, hogy a biológia mégsem áll olyan közel a szívemhez, mint én azt gondoltam. Ennek érdekében csak azokat a tantárgyakat végeztem el, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy ne bontsák fel a hallgatói jogviszonyomat, így továbbra is maradhassak a másik, sokkal családiasabb, légkörben, a testnevelési intézetben. 2010-ben végül sikeresen letettem az abszolutóriumom, mely ugye egyenes ágon vezet egy keményfedeles papírlap kiadásához, abban az esetben, ha az ember a megfelelő kompetenciák birtokában van. Nos, mivel tudtam, hogy vár még rám egy igen fontos tétel, a nyelvvizsga megszerzése, így a tanulmányi osztálytól munkakeresés céljából kértem "potom" 3000Ft befizetésével egy igazoló lapot a kérdéses szak végzéséről, amivel korábban már több száz embert sikeresen felvettek munkába állás végett. 

Sajnálatos módon az adott iskolák, arra hivatkozva, hogy a jelen jogszabályok nem engedélyezik a képesítés nélküli testnevelő tanárok felvételét az intézményükbe elutasították a jelentkezéseimet. Természetesen mindeközben folytattam készülésemet a nyelvvizsga megszerzésére.

Időközben, mivel a magyar ember is pénzből él, jelentkeztem medenceőri állásra, ami a tavalyi nyár folyamán a mindennapjaim részévé vált, korán kelés, későn hazaérés, napon égés, hidegben medencemosás stb...

Idén májusban végre megvolt a lelki erő és a tudás anyaga, arra, hogy, bár mások által csekélynek mondható, sokaknak megerőltető, alapfokú C nyelvvizsgára menjek. ( meg kell jegyeznem, a szint pusztán a diplomám megszerzésének rövidebb időintervalluma miatt alacsony, és, azt is, hogy véleményem szerint ezt bármely magyar ember el tudja sajátítani tanár nélkül úgy, ahogy én is tettem) 

Júniusban meg is kaptam az ominózus angol B1 nyelvvizsga bizonyítványt, mellyel még aznap átdöcögtem a TO-ra, a megbeszéltek szerint vettem egy A4 es redős-talpas borítékot, és rá 800 Ft összegű postai bélyeget elsőbbségi matricával. Beadtam a kérelmemet a diplomám postai úton való kézbesítésére, majd hazautaztam.

3 héttel később jött egy számomra ismeretlen (mivel nem az a boríték volt amit odaadtam nekik) boríték az egyetemtől, benne egy értesítés és a saját felbélyegzett borítékom. A levélben röviden annyi állt, nem áll módjában az egyetemnek kiállítani a diplomám, arra hivatkozva, hogy az egy szakos tanári diploma megszerzéséhez szükséges tárgyi követelményeket a kreditre vonatkozó követelménynél nem teljesítem, azaz 180 helyett mindösszesen 139kreditpontom van. 

Rögtön aznap átszámoltam a kreditpontjaim és szakdolgozat nélkül (15kr) kereken 200 kreditem volt jelen az etr rendszerében. Bementem másnap a TO-ra és felvázoltam a helyzetet. Erre a következő választ kaptam, mivel én adott egyetem két karjára jártam, így a magasabb, jelen esetben a biológia egyetemi szintű, tanári képzés helye az anyakar, így a másik kar csak abban az esetben tudja kiadni a diplomám, ha a 180 kreditet az ő karukon teljesítem. Ez már csak azért is tűnik nekem kekec hozzáállásnak, mert egy integrált egyetemről beszélünk, ahol mindent egy közös rektori hivatal tart kézben. 

Mindenesetre beadtunk egy dékáni kérelmet, hogy a biológia szakon szerzett nem kevés, 85kr, pontomat is számítsák be méltányossági okokra hivatkozva a diplomám kiállításához szükséges kreditekhez. 

Aug 8-án egy sima postai levélben kaptam választ, egy újabb elutasító határozat formájában, melyben a korábban 139kr helyett már csak 119 kreditemet ismernek el, mindezt úgy, hogy a levél 3-ai dátummal van ellátva, a TO pedig a levél kézhez kapásakor épp zárva tart. Persze ezt az információt csak egy újabb út megtételével tudtam meg, amikor a határozattal szembeni elégedetlenségemet próbáltam volna felvázolni a tanulmányi munkatársaknak, sajnálatos módon az ajtóban szembesültem a ténnyel hogy 21-ig nem nyit ki az osztály. 

Másik fontos buktató tényező, a megoldás negatív határozat esetében, az, hogy újra jogviszonyba kerülök és az új rendszer feltételeivel megcsinálom a diploma megszerzéséért folytatott rögös utat. Aug 10-ei határidővel kellett feladni a pótjelentkezéseket az egyetemre, ennek érdekében elektronikus jelentkezést választottam, sajnálatos módon csak a jelentkezési díj befizetése után ellenőriztem a szükséges és elégséges feltételeket a rendszerben, így további 5000Ft-om bánta a jelentkezést, amire végül, testnevelés érettségi hiányában, nem voltam jogosult. Állítólag ezt a pénzösszeget visszafizetik majd nekem, de gondolom a levelem elkeveredhetett a postán, mert a mai napig nem kaptam semmiféle értesítést a visszautalásról.

21-én egy újabb próbálkozás eredményeképpen megtudtam, hogy nem áll módjában a Tanulmányi Osztálynak bármiféle felvételi méltányosságot adni, hivatkozva a törvényellenességre. Így csak abban az esetben tudom érvényesíteni a célomat, ha leérettségizek testnevelésből, és felvételizek az adott szakra, ahova történetesen, ha szerencsém van fel is vesznek. Mindezek számszerűleg átvizsgálva kb 1,5millió forintot jelentene, azért a diplomáért amihez egyszer már minden előfeltételt elvégeztem. Illetve újabb 2,5-3 évet az egyetemen kellene eltöltenem, amivel tovább tolnám a munkába állásom időpontját...

Ha ésszerűen végiggondoljuk, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy 1,5m forint megéri-e egyátalán azt, hogy majd egy bizonytalan szakmával a kezemben kilépjek az élet nevű társasjátékba, ahol minden kör megtétele után, alig 90ezer forint boldog birtokosa lennék, ha egyáltalán találnék munkát.

Röviden összefoglalva a reláció a mérleg rossz nyelve felé irányul...

"Magyarország én így szeretlek! "

Kívánom minden olvasómnak, hogy ahogy engem olvastok, olyan részletességgel olvassátok el azt, amit épp eléd raknak, illetve amit eléd se raknak de jó ha tudsz róla!

Alakulgat már a koncepció, a szállás és az időpont megvan, a térkép tervezés alatt...

Igaz minél hamarabb meg kell lennie az engedélyeztetés miatt. De a lehetséges őrzött pontok is 80%-ban készen vannak. A következő nagy feladat a második pályabejárás, és a menetlevél megalkotása. 

Sokan kérdezték mik lesznek az extrák, mindenképp többet kell adni élményben, mert alapvetően nincsenek nagy hegyek, se köztük lévő kis völgyek. 

Viszont ami van: 

• Tengernyi sok homok
• Aszfalt (szerencsére el lehet kerülni a nagy részét)
• Pusztai környezet
• Szürkemarha gulya
• Védett madárfajok
• és persze amit mindig mindenki szeret felfoghatjuk egy nagy gerinctúrának vagy fennsíknak, mert mindig mindenki panaszkodik, hogy már megint egy emelkedő- na az itt nincs

Most ennyit a tavaszi túra előkészítéséről...

További folyományok később.

Régen írtam, de most egy tényleg nagyon érdekfeszítő bejegyzéssel kedveskedek a megmaradt állandó olvasóimnak. Az elmúlt héten Várgesztesen és környékén voltam pár túratársammal.

November 3. 3:39

...ébredés és a táska összepakolása, majd reggeli rituálé elvégzése. 

4:00

...kiállni a buszmegállóba, ami elvisz a vonatállomásig. Sajnos a busz menetrendet hibásan olvasva közel 30 percet kellett várnom az első 90F-es jelzésű SZTK buszra, majd megérkezve az állomásra jegy megvétele, és irány Budapest. Innen az út Oroszlányba vezetett. 

11:00

...Oroszlányban letettük magunkat a vonatról, bevásároltunk a következő két napra élelem és ital szempontjából, és nekivágtunk a Vértesszentkeresztnél lévő kolostorromnak, ahol a gondnoki házban az éjszakát töltöttük. A megérkezés után, segítettünk fát vágni télire, megnéztük a kolostort és miután ez megvolt, páran szemügyre vettük a közeli várromot (nagy látvány nem tárult elénk)

Majd a rövid kitérő után 20-21 óra tájt mindenki nyugovóra tért. 

November 4. 7:00

...ébredés, összepakolás... reggeli, kinek-kinek kávé. Majd Henye (a gondnok, csapatunk egyik tagjának keresztapja) a következő mondattal engedett minket útnak: - Most már aztán igazán elhúzhatnátok innen :D

A mai napi táv egészen Várgesztesig a vár turistaszállójáig vezetett. Közben útba ejtettük a Mindszentpusztai barlangokat (kevesebb sikerrel), az Oroszlánkő-barlangot és a vele szemben lévő Csáki-vár romjait, itt rövid boulderezésre hagytunk szünetet, és Kőhányáspuszta felé véve az irányt, nekiindultunk a maradék távnak. 

Mivel igencsak városnézősre vettük a sebességet, így 16 órára sikerült megérkeznünk a Vár kapujához, ahol megkaptuk a vár kulcsait és a szobánkét. Később lementünk bevásárolni és egy kis italozást is ejtettünk a falu kocsmájában. 

Este a várnál szalonnasütést eszközöltünk, aminek az lett a végeredménye, hogy a szalonnából még igen nagy mennyiség maradt másnapra. A nagy táv miatt többen 23 óra előtt már az ágy fogságába estek...

November 5. 8:00

...lassú ébredés, reggeli CO-mérgezés tüneteinek orvoslása...

Reggeli után kb. 9:30as indulással két társunktól különböző okokból megválva, elindultunk Gánt településnek, ahol a közeli bauxitbányát vettük célba, viszonylag egyenletesen gyors menetsebességgel 12:30 körül már Gánton is voltunk. Mivel mindenki megéhezett, megegyeztünk, hogy valami főtt kaját kéne enni, betértünk egy fogadóba (Märy étterem). Eredeti felállásban levesre gondolt mindenki, de meglepően finom étkek vörös ködöt borítottak elménkre és így engedve a csábításnak, megajándékoztuk magunkat egy rendes ebéddel. A leves tárkonyos szarvasleves volt, én főételnek pontyfilét (bár nem nagyon sikerült filézniük) kértem sörtésztában, rizzsel. Rendes adagok után nekivágtunk a bauxitbányának, felszíni meddőhányóról van szó. A GPS mutatott egy Vaskobak-barlang nevezetű nyiladékot. Kíváncsi csapatunk mindent felfedező kedvében volt, így megtekintettük a barlangot belülről, ki mélyebben (esetünkben a barlang felfelé törekvő volt), ki pedig magasabban. Majd kicsit bolyongtunk még a meddőhányón, és kicsit szorítva az időtől elindultunk visszafelé. Kb. 15-16 óra között indulhattunk bukó nap mellett hazafelé Várgesztesre, ennek eredménye, hogy Kőhányás előtt ránk esteledett, és csekély számú lámpáink mellett vándoroltunk tovább a várhoz. A túránk során legnagyobb és leggyorsabb részt tudtuk le igaz ez a nap a kis hátizsáké volt.

Este pedig a maradék majd fél kiló szalonnából és egyéb hozzávalókból készítettünk paprikáskrumplit (babbal hagymával, kolbásszal, krumplival). 

November 6. 8:00 

a szokásos reggeli rituálé talán még több CO-mérgezéssel. Majd szokatlanul későn indulva nekivetettük magunk Tatabánya határának, hogy pár érdekesség mellett elérjük a pesti vonatot. Útközben a Vitányvárat sikerült megejtenünk, ahol igen nagy szél mellett elfogyasztottuk a maradék ennivalónkat, és 13:05-kor indultunk tovább a buszhoz ami 14:05kor indult. Ezalatt a rövid idő alatt kellett megtennünk 4kmt!!! Hogy mindez, hogyan sikerült? Hát a végén mivel úgysem szeretünk betonon gyalogolni lefutottuk a távot nagytáskástól mindennel együtt, csak a nagy sietségben a pálinka maradt a várban. Ezért mikor megérkeztünk a buszmegállóba kb 30perccel a busz érkezése előtt nem volt igen! megcsináltuk!-italunk. Leheveredtünk a fűbe az út mellé és vártuk a buszt, majd hazaindulás és Pestnél mindenki szétszóródott.

Megint egy jó kis kalandnak lehettem részese, köszönöm!